Back to TV Shows
Szovjet vihar: II. Világháború keleten
Overview
A Szovjet vihar a II. Világháború történetét egy új nézőpontból mutatja be, orosz szemszögből vizsgálva a történelem legvéresebb csatáit.
Status
Ended
Created By
Anna Grazhdan, Valeriy Babich
Network
Channel One
Seasons & Episodes
1. évad
Episodes
A Barbarossa-hadművelet
Csupán a szovjet parancsnokság néhány tisztje kételkedett abban, hogy a küszöbön áll egy háború Németországgal. De vajon mikor fog bekövetkezni? A felderítő jelentések ellentmondásosak voltak. 1940 áprilisában Hitler aláírta a Barbarossa-hadművelet terveit, és a német nehézpáncélosok elindultak a Szovjetunió határaihoz. Azonban az 1941 júniusában bekövetkezett első csaták Kijev és Minszk közelében megmutatták, hogy a németek komoly feladat előtt állnak, ha meg akarják ismételni a nyugati fronton már elért villámháborús sikereket. A visszavonuló Vörös Hadsereg komoly veszteségeket okozott a német egységeknek, ami bár magyarázható volt, az árát mégis mind a katonáknak, mind a tábornokoknak meg kellett fizetniük. A német páncélos alakulatok egészen Moszkva határáig előrenyomultak.
A moszkvai csata
A Szovjetunió fővárosa a háború első napjaitól kezdve arra készült, hogy amikor eljön az idő, megvédhesse magát. Az intézményeket, ültetvényeket, a nagykövetségeket és a minisztériumokat evakuálták. Moszkva védelmének és a fasiszta támadás elfojtásának érdekében Zsukov tábornagyot Leningrádból Moszkvába rendelték, hogy szervezze meg a csapatokat.
Leningrád ostroma
Leningrád bevétele stratégiai fontosságú volt a német parancsnokság számára. 1941. szeptember 8-án a német erők elérték a Ladoga-tó partját és elvágták a várost az orosz szárazföldtől. A város lakosságát az éhhalál fenyegette. A balti flotta hajói, a légvédelmi fegyverek, a tüzérség és a Vörös Hadsereg alakulatai mind a fagyok után járhatóvá vált "élet útját" védte, amely az egyetlen fennmaradt utánpótlási vonalat jelentette a város számára. A szovjet parancsnokság minden próbálkozása, amely a város bekerítésének megtörését irányozta, kudarcot vallott.
A sztálingrádi csata
1942. június 28-án a német csapatok megindították a Kék hadműveletet. Voronyezs, Sztálingrád és Rosztov felé fordultak. Áttörték a szovjet front nem megfelelően megerősített déli szektorát. A szovjet csapatok keleti irányban vonultak éppen vissza, amikor Sztálin kiadta a híressé vált parancsot: "Egy lépést sem hátra!" Ezután speciális alakulatok akadályozták meg a csapatok visszavonulását.
A kurszki csata
1943 áprilisában járunk. A frontvonal megmerevedett, de a szovjet parancsnokság már készíti a terveket a nyárra, különös figyelmet fordítva Kurszk térségére. Itt a középső front szovjet csapatai mélyen a németek védelmi állásai mögé nyomultak előre. A németek azt tervezték, hogy a Citadella-hadművelet során kettős csapást mérnek a szovjet csapatok szárnyain és elvágják a kurszki kiszögellést.
A Bagratyion-hadművelet
A fehéroroszországi seregek helyzete stabilnak tűnt. A szovjet támadási kísérletek Vicebszk és Orsa közelében kudarcot vallottak. A Vörös Hadsereg támadására számítva a német erőket, legfőképpen a tankokat és a repülőgépeket délre irányították az ukrán területekre. Válaszul a szovjet parancsnokság úgy döntött, hogy Fehéroroszországban csap le az ellenségre. A Bagratyion-hadművelet lehetővé tette, hogy a szovjetek megkerítsék és megsemmisítsék a német csapatokat szovjet szárnyakon Vicebszk és Babrujszk közelében, megakadályozva azt, hogy a visszavonuló német csapatok Minkszben újraszerveződhessenek.
A Dnyepertől az Oderáig
Öt front csapatai indítottak összehangolt támadást Szmolenszktől az Azovi-tengerig létrehozva egy új, 1400 km hosszú frontot. Annak érdekében, hogy lassítsák a szovjet csapatok előrenyomulását, a németek felrobbantották a hidakat a kisebb-nagyobb folyók fölött, illetve a felperzselt föld taktikáját követték, amikor visszavonultak a megszállt területekről. Vatutyin tábornok, a voronyezsi front parancsnoka sikertelen áttörési kísérletet hajtott végre a lyutizh-i és a burkin-i hídfőállásokról. A tél közeledett és a front megmerevedni látszott a fagyos Dnyeper mentén.
A berlini csata
1945. január 31-én az 1. Fehérorosz Ftont tankjai elérték az Odera-folyót Kostrin és Frankfurt közelében. Berlin, a fasiszta fenevad odúja már csak 100 km-re volt. A szovjet parancsnokság azonban úgy döntött, hogy felfüggeszti a német főváros elleni támadást, hogy az egységeit megerősítse és megfelelő ellátmánnyal láthassa el, és a tartalékokat is odaszállíthassák. A Vörös Hadsereg csak azután folytatta a támadását, amikor Pomeránia és Szilézia is meg lett tisztítva a német csapatoktól.
Hírszerzés, titkos műveletek
Sztálin Szovjetuniója a titoktartás megszállottja volt, illetve nagy tapasztalatokat szerzett a kémkedés területén is. Habár az 1930-as években kiterjedt ügynöki hálózatot hoztak létre Európában és a Távol-Keleten, Hitler 1941-es inváziója mégis felkészületlenül érte őket. Ezt követően a GRU (katonai hírszerzés) és az NKVD (a KGB elődje) számos értékes eredményt ért el Tokióban, Washingtonban és még Berlin szívében is.
A tengeri háború
A szovjet haditengerészet számtalan típusú háborút vívott, ideértve a Fekete-tenger parti rajtaütéseit, a konvojok védelmét a Jeges-tengeren, valamint a járőröző tengeralattjárókat a Balti-tengeren. A tengeralattjáróik különösen halálos fegyvert jelentettek a szovjetek kezében, és 1945 során sokan veszítették az életüket vitatott körülmények között az általuk végrehajtott csapásokban.
A légiháború
A szovjet légierő szinte teljesen megsemmisült a németek Szovjetunió elleni inváziójának első napjaiban. De a légi egységek bátorságának és az új repülőgépeknek köszönhetően lassan kezdett magára találni, majd 1944-re már a szovjetek uralták az eget a keleti front felett.
Harcok német földön
1945 januárjában a Lengyelország hófedte síkságain a Vörös Hadsereg elsöprő támadást indított az ellenség ellen, hogy elérje Berlin kapuit. Az európai háború ezen utolsó hónapjai a legsötétebb időszak volt, amikor is a szovjet katonák megrohamozták a német erődítményeket, és felfedezték a náci haláltáborok borzalmas bizonyítékait, melyek sokkolták a világot. A szovjetek szörnyű bosszút álltak a német nép ellen az elszenvedett veszteségekért.
A Japán elleni háború
1945 augusztusában a Vörös Hadsereg elsöprő támadást intézett a japán által megszállt Mandzsúria ellen. Ugyanezen a napon Japán elszenvedte a második nukleáris csapást is, ami döntő jelentőségűnek bizonyult abban, hogy hatására a japán vezetés felismerje, hogy a háború elveszett. Ez az elfeledett története a II. Világháború utolsó mozzanatainak, ideértve a Kuril-szigetek véres megszállását csaknem egy héttel Japán kapitulációját követően.
A rzsevi csaták
Az 1941-es német hódításoknak köszönhetően Hitler csapatai veszélyesen közel kerültek a szovjet fővároshoz, Moszkvához. Rzsev környékén rettenetes harcok bontakoztak ki, amikor a Vörös Hadsereg újra és újra támadásokat indított annak érdekében, hogy a betolakodókat visszaszorítsák. A szovjet alakulatok, akik borzalmas veszteségeket szenvedtek el, csak a "rzsevi húsdarálóként" emlegették a történéseket.
A kijevi csata
Szeptember végére a németek számára lehetetlenné vált tartani a Dnyeper vonalát. Ahogy a szovjet hídfőállás ereje nőtt, sorra estek el a Dnyeper fontos városai. Végül november elején a szovjetek kitörtek Kijev mindkét oldalán az állásaikból és elfoglalták az ukrán fővárost.
Szevasztopol ostroma
Hitler 1941-es inváziója a Szovjetunió ellen az odesszai és a szevasztopoli fekete-tengeri kikötőkben ütközött a legkeményebb ellenállásba, ahol a szovjet elit haditengerészet tagjai makacsul harcoltak a német és román csapatok feltartóztatása érdekében. Szevasztopolban egy hosszú és véres ostrom vette kezdetét, aminek során a németek bevetettek néhányat a valaha használt legnagyobb tüzérségi fegyverek közül.
Harcok a Kaukázusban
1942 tavaszán Hitler megindította a nagy nyári offenzíváját a kaukázusi szovjet olajmezők ellen. Ha sikerülne megszereznie a létfontosságú erőforrást, a szovjetek számára a háború elveszhet. Az elkeseredett harcok a Kaukázus hegyei és Sztálingrád utcái között keresztülhúzhatják Hitler álmait.
A partizánháború
1941-ben a német fegyveres erők lerohanták Oroszországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát. Nem sokkal ezután a helyi lakosság, látva a náci betolakodók kegyetlenségét, fegyvert ragadott a hódítók ellen. A szovjet központi parancsnokság alatt működő partizáncsapatok számtalan területet foglaltak el és szisztematikus szabotázs akciókat hajtottak létre az ellenség vasútvonalai ellen.
